Prev
Next
S olykor a minden tájnak unottja, pólusok
Bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón,
Beszórt árnyék-virággal, mely kénszájjal susog,
S térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony,
Bús kószája: a tenger, míg ringatott panaszlón,
Beszórt árnyék-virággal, mely kénszájjal susog,
S térden e vak virág közt merengtem, mint egy asszony,
S ringtam, kóbor sziget, és szennyükkel bekentek
Szőkeszemű sirályok, csetepatés család,
Ringtam, s némely tetem tört testemen pihent meg,
Majd elhagyott sülyedve, aludni még alább…
Szőkeszemű sirályok, csetepatés család,
Ringtam, s némely tetem tört testemen pihent meg,
Majd elhagyott sülyedve, aludni még alább…
Imé, ez vagyok én! züllött hajó, hináros,
Kit elvitt a vihar élőtlen étherig,
S zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most
Részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik.
Kit elvitt a vihar élőtlen étherig,
S zord flotta s békés bárka ki nem halássza már most
Részeg roncsom, mely a vizekkel megtelik.
Rimbaud – Tóth Árpád