Hónap: 2024 november

Mar sin viento ni cielo,
sin olas, desolado,
nocturno mar sin espuma en los labios,
nocturno mar sin cólera, conforme
con lamer las paredes que lo mantienen preso
y esclavo que no rompe sus riberas
y ciego que no busca la luz que le robaron
y amante que no quiere sino su desamor.

Mar que arrastra despojos silenciosos,
olvidos olvidados y deseos,
sílabas de recuerdos y rencores,
ahogados sueños de recién nacidos,
perfiles y perfumes mutilados,
fibras de luz y náufragos cabellos.

Xavier Villaurrutia

Ó, alkonyoknak könnyű vétkei:
semmittevés és pillanatnyi csönd;
az álmos hegyek fejére lassan
az este ringató folyókat önt.

A nap zaja elúszik messzire,
lépek s mintha suttogásban járnék,
fut macskatalpain a tompa fény,
halvány árnyat szül a vastag árnyék.

Radnóti

minden vallásban vannak közös elemek. Például a szeretet (Buddha részvétnek mondja), a jóindulat embertársunkkal szemben, és közös az is, hogy minden vallásnak van üdvtana (pszichológiailag boldogságígéret, remény). A lényege valami transzcendens boldogság, Isten meglátásának reménye, vagy másutt a teljes megsemmisülés, a Nirvána, ami végül szintén a szenvedéstől való megszabadulást jelenti, beolvadást valami szellemi teljességbe.

Popper

Es verdad, no es un cuento;
hay un Ángel Guardián
que te toma y te lleva como el viento
y con los niños va por donde van.

Tiene cabellos suaves
que van en la venteada,
ojos dulces y graves
que te sosiegan con una mirada
y matan miedos dando claridad.
(No es un cuento, es verdad.)

Gabriela Mistral

Egy krokodil elhatározta,
meggyónik, mielőtt cipővé kárhozna.
S mert volt bűne elég, sőt némi felesleg,
fohászkodott nyomban a pápaszemesnek:
– Feloldozást adj énnekem,
mert vétkeztem nagypénteken,
felfaltam két húsos majmot, de őszintén bánom,
…hogy csak ennyit, mert ült ott még három.
Felszisszent
a sátáni szent:
– Hármat elszalasztott?!
Csak kettőt evett meg?!
Nem kaphat malasztot,
átkozott eretnek!

Romhányi

 

La noche morada sueña
sobre el mar;
la voz de los pescadores
mojada en el mar;
sale la luna chorreando
del mar.
El negro mar.

Nicolás Guillén

 

S a tömör vizben gázló

halászok csendes árnya ring amott.

Most partra lépnek rekedt csizmáikban,

s mig lágyan málnak iszamos rögök,

a halak husa fölpattanva villan

s a háló-alji kis vizben csörög

J. A.

 

Repedt tükrénél állt a Céda:
„Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregbol már senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény… ”
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó válegény:
„Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát lárva
ágyékod hervadt bíborán! ”
– Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,

Villon