Hónap: 2024 október

Ítéletidő jő

Jön a vihar, tajtékja ében,
haragos bírák feketében,
villámok szelnek át az égen,
mint fájó fejen a kinok,
utánuk bársony nesz inog,
megremegnek a jázminok.

Almaszirmok – még ép a roncs ág –
igyekszenek, hogy szállni bontsák
kis lepkeszárnyuk – mily bolondság!
S ameddig ez a lanka nyúl,
a szegény fűszál lekonyúl,
fél, hogy örökre alkonyúl.

J. A.

Compostela

 

Ó messze, ó messze
Messze visz az út
Álltam az ablakomnál
És néztem a tegnapon túl
Ó érzem, hej ó én érzem
Messze visz az út
Érzem, a vérem
Nagyon húz, messze húz.
Hé ember, ó ember ó merre
Merre, meddig élsz?
Nem tudom, mondom,
De talán félsz, mondd, miért félsz?
Hé ember, ó ember ó merre
Merre, meddig élsz?
Kiáltod: gyere vissza!
Itt meleg lesz, nyugalom, és fény!
Hé ember, ó, ember!
Az utat járom én
fel a tóhoz,
vagy nem is tudom még.
És ha megyek, ó ember, ha megyek
Messze, messze érek,
De ott fenn a tónál is
Csak egyedül, csak egyedül élek.
Hé Ott fent, ott fent, ott fent, ott fent
Az eső csöpög rám,
Várom a napot,
Mely meleget ont le rám.
Hé, ember, ó, ember!
Az utat járom én,
Mert ha nem tudnád, az út királya
voltam s maradok én!
Hé Ember, ó, ember!
Az utat járom én
Vissza a városba,
Ott meleg van, nyugalom és fény.

Török Ádám & Mini

Colonia 8.

Mondd, szereted az állatokat,
s figyelted őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
s a maguk nyelvén mit mesélnek,
vagy miről hallgatnak, mikor komor
csöndjükbe burkolódzva ülnek,
és titokzatos, hallgatag
külön világukba merülnek?

Én szeretem az állatokat,
Elnézem őket,
ha játszanak, alszanak vagy tűnődnek
titkaikon és a világon.
Hidd meg, barátom,
nekik is vannak titkaik,
s csak annál nehezebb talán
számukra ez a sok talány, mert nincsenek rá szavaik.

Rónay György