Úgy! szebb a mű, ha büszke
Formából kél elő,
És küzdve:
Vers, márvány, drágakő!
Ne kösd a lépted gúzsba,
De szigorún vezesd,
Oh, Múzsa:
Kothurnust ölts, feszest!
Fúj! ütemek lapossa!
Mint nagy papucs lötyög,
Tapossa
Száz kényelmes bütyök!
Oh, szobrász! kezed újja
A sárt, mely lomha, lágy,
Ne gyúrja,
Ha szebbre leng a vágy!
Zord márványt kalapácsozz!
Minőt Carrára fejt,
Vagy Párosz:
Szűz kontúrt méhe rejt!
Vagy büszke vágyad vonzza
Syracusa becses
Ó bronza:
Kevély rajzu s kecses!
Vagy finom gondu kézzel
Vésvén agát szivét,
Igézd fel
Apollo arc-ivét!
Tóth Árpád
