Temetősz

Én vagyok, én, ki ajtódon kopogtat,
És minden ajtó előtt én vagyok csak,
Ne félj tőlem, bár észre sem veszel:
Hogy is láthatnál meg egy kis halottat?

Mikor megvénülünk, s végére jár az élet,
Jó idézgetni a boldog emlékeket.
Megvénültök ti is, egyszer csak őszbe értek.
Ezért, jó uraim, hát kegyelmezzetek,
Hogy a felhők ne gyilkolják az embert.

Nazim Hikmet Rán – Rónay György