A Nagy Horgász rosszat álmodott. Azt álmodta, hogy üldözik, egyik sarokból a másikba kergetik, s nem találja sehol a helyét. Gyorsan felébredt, mert egy horgász akkor alszik el, és akkor ébred fel, ami-kor akar, tökéletesen működik a belső csörgőórája. Erről lehet megismerni a hor-gászokat, meg arról, hogy ha kinyitják a szemüket, rögtön kipattannak az ágyból. A Nagy Horgász is kipattant az ágyból, s rögtön felébresztette a Főkukacot.
– Ébresztő, hétalvó! Itt a reggel, szól a vekker!
A Főkukac mérgesen morgott.
– Nem hallottam semmiféle vekkert. Mi olyan sürgős?
A Nagy Horgász suttogva magyarázott, mint aki nagy titkot ad át.
– Meg akarom osztani veled az álmomat.A Főkukac a vállát vonogatta, gúnyosan dünnyögött.
– Egyedül is tudok álmodni. Nincs szükségem más álmára.
Csukás István