Hónap: 2020 március

A közvádlók és bírák közül sohasem látta egy is sem Baradlay Ödönt, sem Baradlay Jenőt, s akkor még nem volt fotográfia kölcsönbemutató intézete létrehozva a híres emberek számára. A két név magyarbul németre fordítva számtalanszor összecseréltetik. Sok ember van, aki ma sem tudja kiválasztani Ödön és Jenő közül, melyik az Edmund, melyik az Eugen? E tévedést hivatalos okmányok bizonyítják. Mégpedig olyak, mikben nem is német, de magyar fordító tévesztette össze a két nevet…
Pár hét múlva rákerült a sor, hogy Jenő kihallgattassék. Azalatt összegyűjtötték ellene az adatokat. Szorgalmas, figyelmes életírói voltak, kik nem hagytak feljegyzetlen egy tettet, egy lépést sem, mely halálbűnt képezett e pillanatban; nem egy villanást, mely életére fényt vetett. Ez-úttal a sírbolt fényét.

Jókai

1of3

A multból fölmerül egy pillanat,
Mint oceánból elsülyedt sziget;
És látom újra ifjú arcodat,
Mikor még másért nem dobbant szived.

Vajda János

Kinyujtanám most feléd a kezem.
És mégse nyujtom ki.
Fekete erdő van közöttünk,
Keserű árok van közöttünk,
Ledöntött szobrok, elnémult harangok
Kísértenek közöttünk.

Reményik

1of5

Kórház a tél; mit ér?
Élet, gyönyör csak az,
Ha újra visszatér
Az ifjú, szép tavasz.

Az erdő bérc fokán
Nem hatolt át a szél.
Az ember itt csupán
Csak él, csak éldegél.

Az idő folydogál
Szép lassan, egyaránt.
Künn a világ hogy áll?
Az itt senkit se bánt.

Vajda János

Na persze, az ősi legenda a paradicsomról… Hiszen ez rólunk, napjainkról szól. Igen! Gondolkodjon csak el rajta! Annak a két embernek a paradicsomban megvolt a választási lehetősége: vagy boldogság szabadság nélkül, vagy szabadság boldogság nélkül; harmadik lehetőség nincsen. S ők, az együgyűek a szabadságot választották – nos, érthető –, utána évszázadokon át vágyakoztak a bilincsek után. A bilincsek után, értik? Nos, ez a világ bánatának gyökere. Évszázadokon át! S csak mi jöttünk rá ismét, hogyan hozzuk vissza a boldogságot… Nem, tovább, hallgassa csak tovább! Őseink Istene és mi közös asztalnál ülünk. Igen! Segítettünk Istennek, hogy végleg legyőzze az ördögöt, hiszen az ördög vette rá az embereket, hogy szegjék meg a tilalmat, és kóstolják meg a végzetes szabadságot, ő, a gonosz kígyó. Mi pedig csizmával odavágtunk a fejére – puff! S vége: újból itt a paradicsom. S mi ismét naivak és ártatlanok vagyunk, mint Ádám és Éva. Semmi zűrzavar, hogy mi jó és mi rossz: minden nagyon egyszerű, paradicsomian, gyermekien egyszerű. Jótevő, Gépezet, Kocka, Gázharang, Őrzők: mindez jó, mindez magasztos, nagyszerű, nemes, emelkedett, kristálytiszta. Mert ez óvja nem-szabadságunkat, vagyis boldogságunkat. Őseink meg morfondíroznának, töprengenének, a fejüket törnék: etikus, nem etikus… 

Jevgenyij Zamjatyin

Ki mondta, hogy a fák nem nőnek az égig? Háromszoros hurrá! Hajrá, magyarok!

Orbán V. 2016

ma kérlek, ne keress, ne hívj, ne írj, ne csöngess. ma nem vagyok jól, fáradt vagyok, kedvetlen, alig lélegzem. ma nem sikerülhet semmi sem. majd talán holnap, majd talán holnap, holnap talán jobb lesz

drMáriás

Karanténban létezők,
vírussal telt képmezők,
párhuzamban egyedül,
mibennünk mi menekül?

Ülök, és a fényt nyelem,
Hol jársz, kedves félelem?
milyen belső tájakon
korzózik a fájdalom?

Nem az sajog, ami van,
hanem a bizonytalan,
felhőként türemkedő,
körbetekergő idő.

Lackfi

Megöl a disznófejű Nagyúr,
Éreztem, megöl, ha hagyom,
Vigyorgott rám és ült meredten:
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.

Ady

1of6

Most is van egy barátnőm, hogy mit szeret rajtam nem tudom, mert szép is, esze is van, tisztességes, ragaszkodó, én meg az ellentéte vagyok. A papa és a mama persze utál, mint a szart, de hát ez kit érdekel? Engem nem az tuti.
Pillangó vagyok, a magyar pillangó, de a becsületes nevem Deák Ferenc. No, nem a haza bölcse, sokkal inkább a haza bűnözője.

Pillangó

1of7

Nézd: tologatja festett
kulisszáit az este:
giccses alkonyat.
Páthosszal, tragikussan
színpadról lecsusszan
a vén színész, a nap.

Babits

Elfordult, és lámpája fényét végigfuttatta a tojások sorain. – Talán lesz itt egy, amelyik meg van repedve, vagy van rajta rés. A háta mögötti félhomályban lassan apró duzzanat támadt azon az ovoidon, amelyiket az imént megérintett. Azt egy lüktetés követte, majd újabb és újabb duzzanatok, míg az egész felszín tele nem lett apró dudorokkal.
– Semmi – jelentette Dallasnak és Lambertnek. – Egyiken sem látszik sérülés.
A lámpa fényét visszafordította az előbbi tojás felé. Megint előrehajolt, és a szeme elkerekedett attól, amit látott. Az ovoid eddig átlátszatlan felszíne egyszeriben áttetszővé vált. Egyre tisztult, mígnem olyan átlátszóvá vált, mint az üveg. Közelebb lépett, a lámpa fényét a tárgyra irányította, és feszülten figyelt. A lélegzetét is visszatartotta, miközben a tojás belseje láthatóvá vált.
– Jézusom…
– Mi van, Kane? Mi van odalent? – Dallas erőt vett magán, nehogy erélyesen rákiáltson.
Egy kis szörnyeteg vált lassan láthatóvá az ovoid belsejében.

Alan Dean Foster