Fölöttem az ég

Gondolatom messze téved
Kék ürén a semmiségnek.
Földi élet, hol a réved?…

Most a nap megáll az égen,
Dicsőség fényözönében,
Csöndessége fönségében.

S minden olyan mozdulatlan…
Mult, jövendő tán együtt van
Ebben az egy pillanatban?

A levegő meg se lebben,
Minden alszik… és a lelkem
Ring egy méla sejtelemben:

 

Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?..

Vajda János

Happyend

Ha szorosan mellém ül s hosszú combját
hozzám szorítja, elfog a boldogság,
bár farkamat nézi gúnyosan: – „Látom,
hogy elemészt a bujaság, barátom.”
Játszik velem, mint labdájával. Bőre
friss elefántcsont. Megőrülök tőle.
Napestig fel-alá járkálok háza
előtt, hogy láthassam egy pillantásra.
Mi lesz velem? Éjjelente két kezemmel
vívok csatát e meddő szerelemmel.

Szküthinosz – Faludy

Keresztutak

Visszatérjek?… az a világ,
Ahol álom volt az élet,
Bezárult már rég mögöttem…
A szép világ, ifjuságom
Soha többé föl nem éled.   

Óh, szép világ, álomvilág,
Milyen sokszor elsiratlak,
Az életnek rút harcáért
– Ezer fátum törjön is rám! –
Soha, soha el nem adlak.

 

Csak egy rövid, múló óra
Boldogságod gyönyörébül
S aztán… elég volt az élet…
Bármi jön a válópercig,
Véle lelkem csak kibékül…   

Mert erőm nincs küzdelemre,
Harcra nem csábít az élet,
A sorompót át nem lépem –
Szép világom rég bezárult
S nincs, ahova visszatérjek!…

 

Ady