Azt hittem, hogy gyökértelen vagyok –
S íme, gyökerem van,
Gyökerem van,
Gyökerem van a népben!
A titokzatos mélyben,
Túl baráton is ismerősön túl
Az ezerarcú ismeretlenségben.
Reményik
Mint egy alélt vándor, midőn fele utján
Csüggeteg szemmel néz hátra, majd előre:
Mielőtt e rögös pályát tovább futnám:
Hadd nézzek a multra, nézzek a jövőre.
De kopár, sivatag jövőm láthatára:
Mért fussak felé, ha nem igér enyhűlést!
Megtompult kebellel, szemeim bezárva,
Óhajtom magamra a megsemmisűlést.
Arany János
Zúgva száll mint a győzelmi zászló, hősivé lett a sok büszke év, hosszú évek tüzében parázsló hős utadra napunk visszanéz. Örökkön győz e had, legendák hőse vagy, nagy múltad emléke tündököl le ránk, kit népünk úgy szeret, nagy hősi hadsereg, rajongva így köszönt Szovjet Hazánk, rajongva így köszönt Szovjet Hazánk!