Hónap: 2017 július

Juli néni, Kati néni
– Letye – petye – lepetye! –
Üldögélnek a sarokban,
Jár a nyelvük, mint a rokka
– Letye – petye – lepetye! –
Bárki inge, rokolyája
– Letye – petye – lepetye! –
Lyukat vágnak közepébe,
Kitűzik a ház elébe 
– Letye – petye – lepetye!

Weöres

Todo tiene su final, nada dura para siempre,
tenemos que recordar que no existe eternidad,
Como el lindo clavel solo quiso florecer, y
enseñarnos su belleza y marchito perecer,
todo tiene su final nada dura para siempre
tenemos que recordar que no existe eternidad.

Hector Lavoe

A tengerpartot járó kisgyerek
mindíg talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.
Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szive a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedűl lett.
Nem szabadúl már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakitás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Pilinszky

Az élet elmegy akkor is, akkor is,
ha árnyékban, vagy fényben ülsz,
ha csöndben élsz, ha halkan szólsz,
vagy valamit kimondasz hangosan!
Ha nem nézed, hogy merre jársz,
ha mindegy az, hogy kire vársz,
ha soha semmit meg nem bánsz,
ha minden ajtót jól bezársz,
az élet elmegy akkor is, akkor is,
kinő mögötted majd a fű
és elfedi a lábnyomod!

Ladányi

Mi ez a furcsa, vézna sípszó?
Ez a selyemlágy, kék zene?
A nap, a nap, a zuhanó nap
mintha aranyat vérzene.
Fáj az éhség s a jóllakottság,
mar az ital, a szomjú csíp.
Zokog a nap, a lebukó nap,
zokog az a távoli síp.
Milyen sötét lesz! Fülelő csend.
Lassan felmutatom eres
két kezemet a csillagoknak:
Nézzétek meg: üres. Üres.

Dsida

Volt egy ember, ki megtudta naponta
a rádióból és a hírlapokból
milyen boldog lesz itt az utókor
kolbászból lesz a lépcsőházi karfa
és ó, egek
egész hegyek, egész hegyek lesznek szaloncukorból
S szólt az ember: ezt mind most akarom,
máskülönben nincs igazság a földön,
már az időm nem naplopással töltöm
a nap helyett ezentúl mást lopok
és ó, egek
a szót a tett, a szót a tett követi itt a földön

És híre ment, hogy ezt lehet. S épp ettől
valósult meg a kollektivizálás
mert nem volt olyan hivatal vagy állás
hol nem loptak naponta számtalanszor
és ó, egek
egész hegyek, egész hegyek kerültek zsebbe akkor.
De jött a baj, hogy kicsik a zsebek
a problémát a lapok is megírták
nagyobb zsebeket követelt az ország
és jött a zsebszabályzási rendelet
és ó, egek
megnőtt a zseb, megnőtt a zseb és eltűnt benne az ország

 

Ladányi

Hová? Hová lett minden? Hol van? Ó istenem, istenem! Mindent elfelejtettem, mindent… minden összezavarodott a fejemben… Nem emlékszem már… Mindent elfelejtek, napról napra felejtek, az élet meg elmegy és nem tér vissza soha, soha, soha nem megyünk… Látom én, soha nem megyünk el innen..

Csehov

Ha könnyes szemekkel térsz éjjel nyugovóra,
Mert közelsége nélkül telt el egy újabb óra,
Ha a bánat már nagyobbra nőtt, mint a szerelem,
Ott leszek és meggyógyítom darabokra tört szívedet.
Ha az életedet veszed újra fontolóra,
És a szívedet próbálod meggyőzni, hogy végleg leteszel róla,
Mert a bánat már nagyobbá vált, mint a szeretet,
Ott leszek és megmentem összetört lelkedet.
Ha eleged lett már a magányos éjszakákból,
És semmi jót már nem vársz a nagyvilágtól,
Összeroskadva sírsz, nem tudva mit kaphatsz még a sorstól,
Ott leszek és megvédelek a bizonytalan holnaptól.

Baranyi

A napraforgó, mint az őrült
röpül a pusztán egymaga,
a tébolyító napsugárban
kibomlik csenevész haja.
Bolond lotyó – fejére kapja
a sárga szoknyáját s szalad,
szerelmese volt már a kóró,
a pipacs és az iszalag,
elhagyta mind, most sír magában,
rí és a szörnyű napra néz,
a napra, úri kedvesére,
ki részeg, s izzik, mint a réz.

 Kosztolányi

Földtől eloldja az eget
a hajnal s tiszta, lágy szavára
a bogarak, a gyerekek
kipörögnek a napvilágra;
a levegőben semmi pára,
a csilló könnyűség lebeg!

J. A.

1of12

Elhitetem magammal olykor,
Hogy sorsom az elődök sorsa.
Ha elromolt tüdőm, gerincem,
Bejutok én is a sorba.
Sok szépet írnak majd felőlem
És kapkodni fogják a könyvem,
Sőt, hogyha lesz egy kis szerencsém:
Síremlékhez juthatok könnyen.

…De azután eszembe ötlik:
Pár kurta sor, mit eddig írtam,
Néhány könnycsepp… Milyen kevés ez
És fél lábam immár a sírban.
Nem olvassák, el is felejtik,
Velem együtt hal meg e pár sor;
Az életrajzom ennyi lesz csak:
Született és meghalt a jámbor…

Ady

1of13

Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel,
A ház is a miénk, mert mi viseljük el,
Nekünk kevés fény jut, árnyékból van több,
Sötét szobánkban a pók rossz hálót köt.

LGT

Ideje van az ölelésnek,
    ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
 Ideje van a megkeresésnek,
    ideje az elvesztésnek.
Ideje van a megőrzésnek,
    ideje az eldobásnak.
Ideje van az eltépésnek,
    ideje a megvarrásnak.
Ideje van a hallgatásnak,
    ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretetnek,
    ideje a gyűlöletnek.

Prédikátor könyve

1of16

Te elfelejted, hogy délben mit ettél,
kivel beszéltél tegnap, ki az ellenséged, barátod,
mert gazdag vagy s feledékeny.
Úgy elhagyod élményeid, mint kiolvasott
ujságjaid a gyorsvonatok hálófülkeiben
s robogsz tovább,
köszönve ennek, mosolyogva emerre,
igen szórakozottan.
De a szegények még most is tudják,
mit mondtál te nekik öt évvel ezelőtt,
hogy végigmentél a budai uccán
s megsimogattad szőke kisfiuk fejét
ki azóta
ott porlad a tabáni temetőben.

Kosztolányi

1of24

Álmodnak egy szebb, jobb hazáról,
Ez álom minden emberé:
Lihegve tör a földi tábor
Egy felragyogó cél felé!
A föld tavaszra, télre válik –
Az ember remél mindhalálig.
Remény az út, a cél, a pálya.
A gyermek hűen él vele

Dsida