Meghaltunk, testvér, valamennyien.
Csak ők élnek még, ők, a régi holtak.
A néma ablakok sora kiholt, vak:
Láttál temetőt? Ugy-e mind ilyen?
Dsida
¡Ay, que pena, hija mía! ¡Tan joven y ya estás como vaca sin cencerro! Perdida… sin rumbo, sin orientación, como yo… Yo también estoy como vaca sin cencerro, pero a mi edad es normal… Por eso quiero vivir aquí, en el pueblo. Cuando a las mujeres nos deja el marido porque se ha muerto o se ha ido con otra, que para el caso es igual… nosotras debemos volver al lugar donde nacimos…
Almodóvar
hamis kincs az, talmi ékszer,
mely meddőn, hivalkodva csillog
s kevés örömöt szerez annak,
ki csillogásába merül,
mert hiszen csillagok is vannak,
sőt üstökösök is rohannak,
e mély, komorló éjszakában.
Virág vagyok a zordon, ében-
fekete idők belsejében,
fekete álmok erdejében
virág, csak egy a millió közt,
százezer álomból egy álom,
melynek értelmét nem találod,
melynek értelmét nem találom, –
jaj, életem és jaj, halálom.
Dsida
Távol állnak messzi látók lencséjén a déli napnak,
arcod csillog menjél délnek,
maradj itt vagy menj északnak,
annyi válasz, kérdés nincsen,
elindulsz ha nem is várnak
minden álomból felébredsz…
Képekből gyúrunk múltat,
múltakból gyúrunk képet,
velem nem történt meg,
veled megtörténhet,
velem nem történt meg,
veled megtörténhet.
30y