Mindig, már mint apró gyermek
Más voltam, mint más e szemek
Másként láttak – más szenvedély
Tüzében égett ez a vér.
Más forrásból fakadt a bánat
Énbennem; más hangokra támadt
Csapongó kedv az én szivemben
És mindig egyedül szerettem.

E. A. Poe (Radó)

A legszebb nap – legszebb idő:
Hűlt, hervadt szívemnek mikor
Reménye élt – hírnév, erő –
Érzem: sehol.
Erő? Igen, erő után
Vágyódtam… ám rég nem tüzel,
Ifjonti ábránd volt csupán,
S tűnjék is el.

E. A. Poe  (Radó)

El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít,
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra,
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Sárga rózsa.

Illés

A lélek él,
Testvéreim,
És hitet nem cserél.
A lélek él: betűben, színben, fában,
Hullámos hangban és merev márványban,
Száz változáson át –
Amíg meg nem tagadja önmagát.

Reményik

 

És még mi látszik a bokorból,
látszik az isten ujja.
Ha arra mész, hát belekapaszkodsz,
Hogyha be vagy rúgva.
Mert levánszorog a szervezetbe
a mindennapi méreg.
Már magamnak sem vallom be,
hogy önmagamtól félek

Sajnosbatár

 

A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés

J. A.

 

A rózsaszín a legtutibb szín a világon…
Mindenkiben van egy kis cukiság

Cuki vagyok

Az üveggyöngyjáték tehát: játék kultúránk minden tartalmával és értékével; úgy játszik velük, ahogy, mondjuk, a művészetek virágkoraiban egy festő játszadozhatott palettája színeivel. Amit az emberiség megismert, ami fenséges gondolatot és műremeket létrehozott alkotó korszakaiban, amit a tudós szemlélődés következő periódusai fogalommá szűrtek, és elménk birtokává tettek: a szellemi értékeknek mindeme roppant anyagán az üveggyöngyjátékos úgy játszik, mint orgonán az orgonista…

Hesse

 

 

 

– Fel kéne nőnöd végre, Az a gyerekkor nincs már meg sehol!
– Az én életemnek más értelme is van.
– Önző vagy, nem vagy nő, önző vagy, piha!
– Hagyjatok békén, hagyjatok magamra!
– Magadra is maradsz, vénülj csak meg! Nem nyitja rád az ajtót senki sem!

Kiss Judit Ágnes

 

[Not a valid template]

Összkomfort portrék – Az Amargant Társulat és a SASz Alkotóműhely közös produkciója

Kristóf – Fábián Szabolcs
Eszter – Móga Piroska
Máté – Ilyés Lénárd
Zita – Bognár Anita

Rendező: Fogarasi Gergely

 

[Not a valid template]

Összkomfort, babaház felnőtteknek – Az Amargant Társulat és a SASz Alkotóműhely közös produkciója

Kristóf – Fábián Szabolcs
Eszter – Móga Piroska
Máté – Ilyés Lénárd
Zita – Bognár Anita

Rendező: Fogarasi Gergely

Munkaügyi performansz a tisztes munka világnapján

[Not a valid template]

A Hét Mínusz Egy Mesterlövész Akciószínház munkaügyi performansza
Szereplők: Csák Fanni, Csák György, Formanek Csaba, Mezei Réka, Pokorny Szilárd, Simon Attila;
Szövegkönyv: Formanek Csaba és Pokorny Szilárd;
Zene: Simon Attila;
Rendezés: Formanek Csaba

A köd, a csönd sosem ragyog.
Én már ködből, csöndből vagyok.
Ami énbennem botorkál,
Elbukik egy vak ároknál.

J.A.

 

Az én bajom, felelt Olbrin Joachim, hogy nem találom a helyemet a földön. Ezen kellene segíteni valahogy.
– Nem-e? – szólt a titkár. – Aztán hogyan történt a dolog?
Joachim elbeszélte, hogy mi történt vele, amióta megszületett, hogyan űzték el hazulról, miként próbálkozott meg a városban mindenféle munkával, mesterséggel, de sehogyan sem akart neki sikerülni. Most már harmincéves, mindent megpróbált, amit tudott, de a végére jutott.

Hamvas

Kitörés Színpad és Kabala Zenekar (Pszichiátriai Betegek Otthona, Hejőbába) – Hamvas Béla: Olbrin Joachim csodálatos utazása

Magyar Művek XIV. Szemléje
Uray György emlékére

 

egy napon felébrednek. Körülnéznek, szemük dörzsölik. Különös érzés ez. Amit tegnap még nem lehetett elviselni, úgy fájt és égetett, ma nem fáj többé. Ülsz egy padon és nyugodt vagy…

Márai