csönd
béke
csönd
béke
fény
csönd fénye
béke csöndje
fény békéje csönd
fényes csönd béke
csönd béke fény
béke csöndes fénye
fény csöndje
csönd csöndje fény fénye béke
csönd fény

Weöres

 

Áruló égi kék szeme,
nevet rám szerelemmel,
de illőleg számol esze
ranggal, jövedelemmel.
Kunyhóban él a boldogság!
az édes szeretőket,
buta bálvány: rang, gazdagság
meg nem szédíti őket.

Burns

 

A fák s a tó, az esti tó, –
A csenden át halálhajó
dudája sír a víz alól,
a holt öböl felé, hol állsz.
S a gázos, lepke-könnyű lég:
az ég, – e jelre meghasad.

Pilinszky

 

Kikerült az oldalra a Profán karácsony

Csillagig növő halálfa,
ragyognak vér-zománcos
gömbjeid – szemem fájva zendül
      – glória –
a holtak homlokához!

Nagy László

 

Tág szemmel már csak engemet figyel,
mint néma tó a néma csillagot,
nem mer beszélni, szólni hozzám …
Szegényt, csak egyszer tudnám még szeretni!
az övé lenni, ha nem is egészen;
megváltanám egy futó, tiszta csókkal,
hisz egyek voltunk rég a drága mélyben.
Csak egyszer engedd még magamhoz vonnom,
éreznem újra félszeg, gyenge vállát,
irgalmazz meg szegénynek és nekem,
szívemben nincs már más, mint durva dárdák.

Pilinszky

 

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek…
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

Ady

 

Ne válasszunk magunknak csillagot?
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez,
A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket.

Petőfi

 

Szállj fel a csillagokba Szél könnyű szárnyán szállj Kárpátok gyűrűjéből Szállj fel szabad madár!

Szállj messze, szállj magasra Szél könnyű szárnyán szállj Új tavasz hírét vidd el Szállj fel szabad madár!

Bródy

 

Hazug dallam hazug szöveg szülője
Kibomlik végül minden szövevény
s hátul kerül mit kívántunk előre
Megszokjuk mert csal a csaló remény
hogy a sötétnek is van némi fénye
hogy hajunkba ragadt az enyves éj
és a homálynak ez az eredője

Csorba Győző

 

Állj félre, büszke Héliosz!
Félre, sápadt Diana!
Csillagos ég, ne záporozz
fényt, míg velem van Anna.
El, nap, hold, csillagok! Te éj,
hollószárnyon suhanj ma,
s hozz angyaltollat, hogy kevély
dalomban éljen Anna!

Burns

 

[Not a valid template]

MAX
Koreográfia: CSUZI Márton
Táncosok: Aisté ADOMAYTITE, Mary ZHANG, DRAGOS Dániel, DUBLECZ Alexandra, RAUBINEK Lili, RUDOLF Szonja, Peyman FALLAHIAN, SESSI Krisztina, TAKÁCS Ramóna, OBERFRANK Réka, TÓTH Gina

POPONT
Koreográfus: VAVRA Júlia
Alkották és előadják: JUHÁSZ Adél, VAVRA Júlia, ANDRÁSI Attila

CSÁNGÓBUGI
Ötlet: PETROVICS Sándor
Alkotók és előadók/táncosok: DÖMÖTÖR Luca, DRAGOS Dániel, KANCSÓ Luca, LÉVAI Viola, PETROVICS Sándor

 

Majd az iskolát vetettem le
fájva, és lelkes-boldogan,
mikor plasztik-gyurmává züllött,
mit én lélekként hordoztam.
Aztán röhögve tépdesték rólam
a szabadságot, a ruhát, az embert,
megszoktam a pórázt, a kalodát,
a napot, ha sütött, az esőt, ha vert.

Lénárd Ödön

 

Ha elmehetnék innen messze tájra,
igen, igen,
így szól a fuvola.
Csak menni, menni, mindörökre menni,
tovább, tovább
s nem tudni, hogy hova.

Kosztolányi

 

Lepsényi Piroska PINXIT: ELLINIDHA kiállítása

Táborhegyi Népház,
1037 Budapest, III. kerület, Toronya utca 33.

A kiállítás februárig, a nappali és a kora esti órákban megtekinthető.

Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend –
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj – egy nap süt idebent.

J. A.

 

[Not a valid template]

Esik piszkosul az eső
Fú, de esik, lököttül esik
Esik az eső, úgy éljek, nincs jó idő

Kern

 

[Not a valid template]

Telek jutnak eszembe, telek,
régi, kemény, csillagos telek,
murijáró szép falusi utcák,
deres bajszok s nagy piros fülek.
Parasztszagu éjféli misék,
mennyi süllyedt, jámbor semmiség,
nagykendőbe bagyulált cselédek,
cukorbundás házak, tejes ég.

Bocsmód, még mint egész csöpp gyerek,
Pesten is átbujtam egy telet.
Csillagok és lámpák kavarodtak,
félelmes volt a sok emelet.
Nappal kezdődtek az éjszakák,
csilingelt és búgott a világ,
cicázott az ablakok viszfénye:
Mikulás ment a hátsó gangon át.

Ó teleim, gyermeteg telek!
mily bolondul elfeledtelek.
Úgy megfakultatok, mint a gyöngy ha
nem ringatja eleven meleg.
Némelyik már, mint egy szertehullt
láncnak szeme, halkan elgurult…
Pedig amint fogy-fogy a jövendő,
egyre-egyre drágább lesz a múlt.

Babits

 

 

Most is együtt a Csönd s a Lárma,
Az Ősz csak bennünk változott,
Ódon és nemes muzsikája,
Ha van szép szív, ma is megleli.
Színe, könnye, búja a régi,
Nótái is a régiek,
Tud altató szépet mesélni,
De fölváj régi sebeket is.
Szépek, akik ma élni mernek,
Egy-egy feledő mosolyuk:
Drága, élet-folytató gyermek
S minden könnyük felébredt halott.

Ady

 

 

Que una paloma triste
Muy de mañana le vá a cantar
A la casita sola
Con las puertitas de par en par
Juran que esa paloma
No és otra cosa mas que su alma
Que todavia la espera
A que regrese la desdichada

Caetano Veloso