Hónap: 2014 július

„… a valódi dolgok mennyire kívül esnek a személyes teljesítmény belátható határán. A valódi érték (túl a publikációk zűrzavarán, a kommunikáció örök békéjében és csöndjében) terített asztal, amihez mindenki hivatalos, ahol mindenki jóllakhat, anélkül hogy bárkit is megrövidítene. Az isteni kontextusban: legtöbbször más, aki az értéket megéli, s megint más, aki esetleg megírja. Mit számít? Isten az, s egyedül ő az, aki ír: a történések szövetére vagy a papírra.”

Piliszky

„…pezsgős ricsaj? cicázó, éji réja?
az ócska élet mily rongy kabaréja,
melytől a fő zúg és a gyomor ég?
No lásd, maradj, árvák között az árva,
maradj közöttük, állj meg végre itt,
nem kérve semmit és semmit se várva:
ezek a te igaz testvéreid,”

Kosztolányi

„Kelj föl rab-ágyad kőpárnáiról,
Beteg, megzsibbadt gondolat!
Kiálts fel érzés! mely nyögél
Elfojtott, vérző szív alatt.”

Vörösmarty

„minden börtön tömve van
a temetőben sincsen hely
a diliházban sincsen hely
csak egy lépés választ el
csak egy lépés választ el…”

Kontroll

„Vándor vagy és minden nap tovább kell menned. Nem tudhatod, meddig élsz, s egyáltalán lesz-e időd, eljutni utad végcéljához … Ezért menj minden nap tovább, sebes lábakkal és szegényen is. Mert vándor vagy.”

Márai 

„A lifelong education mint paradigma holisztikus és integráns stratégiát alapozott meg, melynek középpontjában az egyén alkalmazkodását és kreativitását megalapozó készségeknek a kiterjesztése állt az egyéni és közösségi élet folyamatos fejlesztésének igényével.”

Dr. Németh Balázs

„Bár volna örök álom életem!
S ne kelnék fel, csak majd, ha reggelem
Az öröklétnek hozza egy sugára.
Sőt! Ha e hosszú álom kínra válna,
Az is jobb volna, mint a lét rideg,
Éber világa, annak, akinek
Szíve ez édes földön csupa mély
Érzés káosza volt s lesz, míg csak él.”

A. E. Poe

„Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!…”

Ady

Választani túl késő,
Már semmire nincs idő
A jövő előttünk romokban hever,
És ha nem akarjuk, nem jön el,

Európa Kiadó

„nem stimmel vele valami
mert azt hiszi
hogy biztosan nem stimmel velünk valami
ha segíteni akarunk neki hogy megértse
hogy biztosan nem stimmel vele valami
ha azt hiszi hogy nem stimmel velünk valami
ha segíteni akarunk neki megérteni hogy
mi segítünk neki…”

R. D. Laing – Tandori

„Mászunk fölfelé a rossz hegyre,
erőlködve és szenvedve,
visszük, visszük azt, amink van.
Sírunk, ha bármi is odaveszne,
de meg is roppanunk a terhekbe…”

LGT

„A nőiesség számomra misztérium, varázs, kreativitás. Nő és férfi öröktől fogva kölcsönös kíváncsisággal lobban lángra a másik iránt; én pedig ma, az erőszak, a rosszkedv, a rövid életű boldogság, a drogok és az erotika nélküli szexualitás korában a filmemben még egyszer megkíséreltem úgy beszélni, hogy nők és férfiak szégyenkezés nélkül nézzenek egymás szemébe.”

Fellini

„Egynémely létező, testetlenül kisértve,
    Kettős életet él: el- s visszatáncol
Iker-valójába és -semmijébe,
    Anyagból s fényből, alakból meg árnyból.
Van ilyen csend is: tenger s partszegély,
    Test s lélek. Holt vidéket jár az egyik,
    Hol fennkölt bánattal friss fű vetekszik,
Hol az emlékező, könnytelen szenvedély
Már-már megnyugtatás: Ember, ne félj!
E testet-öltött csend csak a „Soha!”
    Csend, mely minden gonoszra képtelen.
De ha szerencséd iker-fátuma
    E csend árnyát veti rád (névtelen
Lidérc! lápján nincs ember lábnyoma):
    Az Isten könyörüljön lelkeden!”

A. E. Poe – Tandori

„Úgy hagytad el az ifjúságot,
mint aki hörgő hófuvásu, téli
estén párás szobát hagy el
s hogy még marasztják, titkon azt reméli –
De mind hallgatnak, senki sem szól,
szél fú be az ajtóközön
s ő lassan indul, keze a kilincsen
és visszanéz és elköszön.”

Dsida

 „Egykori természetünk ugyanis egész más volt, mint ez a mostani. Először is az ember akkor háromnemű volt, nem mint most, kettő: hím és nő, hanem harmadikul még e kettő elegye is, amely ma már kiveszett, csak a neve maradt fönn. Ez volt ti. a „hímnő”, alakja és neve a kettőnek: férfinak és nőnek összetétele. Most már kiveszett, neve is csak csúfnévként maradt fönn…”

Platón