Reyes magos

 

Crisis en los huesos
Fotos de sucesos
Cotos de caza menor
Dan ganas de nada mirando lo que
Hay
Ayuno y vacas flacas de Tánger a
Bombay
Siglo XXI, desesperación
Este año los reyes magos dejan
Carbón

J. sabina

Mar nocturna

Mar sin viento ni cielo,
sin olas, desolado,
nocturno mar sin espuma en los labios,
nocturno mar sin cólera, conforme
con lamer las paredes que lo mantienen preso
y esclavo que no rompe sus riberas
y ciego que no busca la luz que le robaron
y amante que no quiere sino su desamor.

Mar que arrastra despojos silenciosos,
olvidos olvidados y deseos,
sílabas de recuerdos y rencores,
ahogados sueños de recién nacidos,
perfiles y perfumes mutilados,
fibras de luz y náufragos cabellos.

Xavier Villaurrutia

Remény

minden vallásban vannak közös elemek. Például a szeretet (Buddha részvétnek mondja), a jóindulat embertársunkkal szemben, és közös az is, hogy minden vallásnak van üdvtana (pszichológiailag boldogságígéret, remény). A lényege valami transzcendens boldogság, Isten meglátásának reménye, vagy másutt a teljes megsemmisülés, a Nirvána, ami végül szintén a szenvedéstől való megszabadulást jelenti, beolvadást valami szellemi teljességbe.

Popper

Ángel

Es verdad, no es un cuento;
hay un Ángel Guardián
que te toma y te lleva como el viento
y con los niños va por donde van.

Tiene cabellos suaves
que van en la venteada,
ojos dulces y graves
que te sosiegan con una mirada
y matan miedos dando claridad.
(No es un cuento, es verdad.)

Gabriela Mistral

Tengeri krokodil

Egy krokodil elhatározta,
meggyónik, mielőtt cipővé kárhozna.
S mert volt bűne elég, sőt némi felesleg,
fohászkodott nyomban a pápaszemesnek:
– Feloldozást adj énnekem,
mert vétkeztem nagypénteken,
felfaltam két húsos majmot, de őszintén bánom,
…hogy csak ennyit, mert ült ott még három.
Felszisszent
a sátáni szent:
– Hármat elszalasztott?!
Csak kettőt evett meg?!
Nem kaphat malasztot,
átkozott eretnek!

Romhányi

Pokolbéli víg napjaim

 

Repedt tükrénél állt a Céda:
„Hajamnak árja még veres,
miért, hogy már a régi léha
seregbol már senki sem keres?
Ölem még izzó csókra éhes,
mellem rózsája még kemény… ”
S az ablakon röhögve lépett
be az utolsó válegény:
„Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra,
ma: holt szerelmeid torán
hadd üljön nászlakomát lárva
ágyékod hervadt bíborán! ”
– Buján fetrengtünk mindahányan,
s az évek szálltak, mint a percek,

Villon

 

Ítéletidő jő

Jön a vihar, tajtékja ében,
haragos bírák feketében,
villámok szelnek át az égen,
mint fájó fejen a kinok,
utánuk bársony nesz inog,
megremegnek a jázminok.

Almaszirmok – még ép a roncs ág –
igyekszenek, hogy szállni bontsák
kis lepkeszárnyuk – mily bolondság!
S ameddig ez a lanka nyúl,
a szegény fűszál lekonyúl,
fél, hogy örökre alkonyúl.

J. A.

Compostela

 

Ó messze, ó messze
Messze visz az út
Álltam az ablakomnál
És néztem a tegnapon túl
Ó érzem, hej ó én érzem
Messze visz az út
Érzem, a vérem
Nagyon húz, messze húz.
Hé ember, ó ember ó merre
Merre, meddig élsz?
Nem tudom, mondom,
De talán félsz, mondd, miért félsz?
Hé ember, ó ember ó merre
Merre, meddig élsz?
Kiáltod: gyere vissza!
Itt meleg lesz, nyugalom, és fény!
Hé ember, ó, ember!
Az utat járom én
fel a tóhoz,
vagy nem is tudom még.
És ha megyek, ó ember, ha megyek
Messze, messze érek,
De ott fenn a tónál is
Csak egyedül, csak egyedül élek.
Hé Ott fent, ott fent, ott fent, ott fent
Az eső csöpög rám,
Várom a napot,
Mely meleget ont le rám.
Hé, ember, ó, ember!
Az utat járom én,
Mert ha nem tudnád, az út királya
voltam s maradok én!
Hé Ember, ó, ember!
Az utat járom én
Vissza a városba,
Ott meleg van, nyugalom és fény.

Török Ádám & Mini